L 238

I. Szomorú nóták, 1. A tömlöcben

Húsz magyar népdal énekhangra és zongorára (1929; BB 98)

A szöveg 2. strófájának forrása:

A szöveg 3. strófájának forrása:

Hangfelvétel:
MH_1100
Gyűjtés:
Henész (Somogy megye), Garay Ákos
Adatközlő:
Kuczkó Mihály (kanász)
Előadásmód:
ének
Etnikum:
magyar
Jegyzet:
A szöveg 4. strófájához lásd: Bartók-rend, A-I 654.

Minden ember szerencsésen,
Csak én élek keservesen,
Fejem lehajtom csendesen,
Csak úgy sírok keservesen.

Olyan nap nem jött az égre,
Könnyem ne hulljon a földre,
Hull a földre, hull ölembe,
Hull a gyászos kebelembe.

Bolthajtásos az én szobám,
Még a holdvilág sem süt rám;
Hát a fényes nap sugárja
Hogy sütne hervadt orcámra!

Azt sohasem hittem volna,
Tömlöc oldalamat rontsa,
Piros orcám meghervassza,
Bodor hajam levásítsa.

Ne sírj, kedves feleségem,
Ne zokogj, édes gyermekem!
Gondodat viseli az Isten,
Kiszabadulok még innen.