Nem messze van ide kis Margitta,
Hortobágynak vize körülfolyja.
Közepibe van egy rongyos csárda,
Abban iszik egy betyár bujába.

Amonnan jön három lovas zsandár,
Egyenest a csárda elibe áll.
„Jó estét, jó estét szép csaplárné,
Hát ez a szép pej ló itten kié?”
„Bennt borozik ennek a gazdája,
Mos’ jött ide, nincs egy félórája.”

„Küldje ki a pej lónak gazdáját,
Megkérdezem, megadja-e magát.”
„Ki sem megyek, meg sem adom magam’,
Kinek tetszik, hajtsa el a lovam.”

Lovam, lovam nem annyira bánom,
Csak a nyeregszerszámom sajnálom.
Nyereg alatt a bugyellárisom,
Abba’ hever százezer forintom.

Kis-Margitta is not far from here,
The river Hortobágy flows around it.
There is a shabby inn in its center,
A highwayman drinks there in his sorrow.

Three mounted patrols are coming from there,
They stop right before the inn.
“Good evening, good evening, beautiful barmaid,
Whose is this beautiful chestnut horse?”
“Its master is drinking wine inside,
He came here less than half an hour ago.”

“Send out the master of the chestnut horse,
I will ask him if he surrenders.”
“Neither will I go out, nor will I surrender,
If someone wants to, he can take away my horse.”

My horse, my horse, I do not care about him too much,
I only miss my saddle.
My bundle under the saddle,
With my hundred-thousand florins.